Ezt a bejegyzést már hetek óta írom, de valahogy sehogy se jutok a végére.
Az ezelőtti bejegyzésem az 5. meccsünknél ért véget, wow...
A következő találkozó a New Yorker Lions (későbbi bajnok) ellen volt Braunschweigben, ami minden évben a legnagyobb meccs, mert 50 km-re van tőlünk. Szóval Braunschweig, 5300 ember, nagy stadion, brutál jó hangulat és NT-ből jobboldali tackle lettem 2 hét alatt... Nagyon jó hangulat volt, de sajnos nem voltunk ott fejben. Ha jól emlékszem, 5 turnoverünk volt és így nem lehet Európa legjobb csapata ellen nyerni. 34-27-re kikaptunk és elvesztettük a veretlenségünket, de soha nem fogom elfelejteni azt a meccset!
Másnap volt egy városi parádé, ahol még felvonultunk a csapattal, és szinte mindenki ment is a reptérre és utazott valahova. Én hazamentem, hogy találkozzak a családommal és a barátaimmal. Meghívást kaptam a Digi tv-be és a podcastba is, ami hatalmas élmény volt!
Nyári szünet után jött a kérdés, hogy akkor most támadás vagy védelem... Maradtam a támadásban és egyből megkaptam a kezdő bal guard helyet, ahol a 7 meccsen játszottam. Hihetetlen, hogy mennyit fejlődtem fél szezon alatt, és ami a legfontosabb, visszajött a kedvem a focihoz. Őszinte leszek, a tavalyi volt a 6. szezonom Németországban (2 GFL2, 4 GFL1) és belefásultam, nem voltam annyira motivált... de az oldalváltás felélesztette bennem a tüzet és alig várom, már a következő szezont, hogy bizonyíthassak!
Miután a kezdő irányítónk lesérült, elvesztettünk zsinórban 3 meccset. A 3. után a csapat vezetősége szerződést bontott három edzőnkkel, a HC,DC,OC-vel. Egy alapszakasz meccsünk volt vissza, valamint a rájátszás.
Az alapszakaszt hazai pályán a Potsdam Royals ellen zártuk győzelemmel, amire nagyon szükségünk volt. Én ekkor betegen játszottam és a következő egy hetet pihenéssel töltöttem a csapat jó részével együtt.
A szezont 10-4-es mérleggel zártuk, amivel harmadikak lettünk északon és így a dél másodikkal játszottunk. Frankfurt Universe, akárcsak 2017-ben...
A frankfurti stadion szerintem az egyik legszebb a ligában és mindig sokan vannak. 4500 ember volt kint, ami nem is rossz a tegnapi Újpest-Puskás Akadémia meccshez képest, ahol 186-an voltak�. Este 8-kor kezdtünk, szóval igazi Saturday Night Lights meccs volt. Nagyon jó hangulat volt, de sajnos akadozott a támadásunk, hiába próbált meg sérülten játszani az irányítónk. Kikaptunk.... igazából nem is emlékszek az eredményre és a meccset se néztem vissza, csak a saját teljesítményemet, amivel egész elégedett voltam az edzőkkel együtt.
A meccs után ültünk csak a pályán és mindenkin látszott mennyire össze van törve. Frankfurtban szerettük volna befejezni a szezonunkat, csak pár héttel később, a döntőben.
A 2019-es szezon egy hatalmas hullámvasút volt nekem, de nagyon örülök, hogy újra megszerettem a focit és nem is volt kérdés, hogy folytatni szeretném és elég erőt érzek magamban, hogy Európa legjobbjai ellen játsszak. Októberben jelentették be az új edzőinket, akik a sokak által ismert Shuan Fatah és Lee Rowland. Az elmúlt pár évben a Swarco Raiders edzői voltak és domináltak Ausztriában, valamint a CEFL-ben. Az első találkozásunkkor biztosítottak róla, hogy terveznek velem, így nem is kerestem másik csapatot a télen. A kontinens legjobb edzőivel dolgozni hatalmas élmény! Kint maradtam télre és januárban kezdtünk el közösen edzeni. Igazából leírhatatlan az energia, tudás és szemlélet ami körülveszi őket.
Ma március 1. van, és éppen a repülőn ülök, amikor befejezem ezt a blogot. Idén is a támadófalban fogok játszani, csak egy másik poszton a tavalyihoz képest.
Azóta eltelt 3 hét, és a korona vírus miatt gondoltam, kivárok egy kicsit, mert nem tudtam mi lesz, és még rémálmomban se gondoltam erre...
Miután visszajöttem, elkezdtünk felkészülni a szezonra és az import játékosok egy része is megérkezett. Mindenki nagyon elszántan és komolyan állt az edzésekhez és a pályán kívüli felkészüléshez, de sajnos március 11-én jött az üzenet, hogy a vírus miatt elmaradnak az edzéseink... Nem gondoltunk bele sokat, maximum 2-3 edzés kimarad és folytatjuk a készülést. Sajnos még azon a héten bezártak a konditermek is és azt tanácsolták minél kevesebbet menjünk ki.
Ha egy átlagos hetet nézünk, akkor 3-4 foci edzés + 3-4 konditermi... Na hát ezt felváltotta most a home office. Megpróbálok minél kevesebbet kimenni itthonról és úgy érzem szinte mindent tudok már az otthon végezhető sajáttestsúlyos és gumiköteles edzésről. A szezonkezdést eltolták április 25-ről május 30-ra és csak reménykedni tudunk, hogy nem törlik el az egészet.
Ha érdekel hogy telnek a mindennapjaim kövessetek instagramon (botond.krizsai), valamint az összes mérkőzésünk élőben nézhető online.
