Fura érzés mindig szezon után írni, hisz egyrészről az ember örül, hogy újra láthatja a családját, barátait, másrészről szomorú, hiszen ez azt jelenti, hogy véget ért a szezon.

Sor került a Dresden Monarchs elleni negyeddöntőre és sajnos nem mi hagytuk el győztesen a pályát. Ez a meccs számomra több okból is fájdalmas volt.

Az utolsó alapszakasz meccsen majd pár nappal később is komoly fájdalmak jelentkeztek a hátamban, ami egészen odáig fajult, hogy egy idő után már a lábaimat sem tudtam mozgatni.

Szerencsére a csapatnak kiváló összeköttetései vannak a helyi rehabilitációs centerrel, így soron kívül tudtak fogadni az orvosok és az MRI-re is sor került másnap. Az eredmény elég lehangoló volt, hiszen 3 csigolyámban is porckorongsérvet állapítottak meg. Bummm...hirtelen nem igazán tudtam, hogyan reagáljak. Mit lehet tenni? Játszhatok-e a negyeddöntőn? Mi lesz a válogatottal? Egy sornyi kérdés kavargott bennem, de azt tudtam, hogy mindenképp pályára szeretnék lépni Drezdában. Ennek megfelelően el is kezdtük azonnal a kezeléseket, így müzli helyett infúziókkal indítottam napjaimat 3 hétig. A meccset megelőzően, miközben Krizsai Botiéknak szurkoltam a TV-n keresztül, a csapatorvos igyekezett új hátat ragasztani nekem kinesio tape-ből több-kevesebb sikerrel.

A határozott orvosi tiltás ellenére természetesen vállaltam a játékot, mert nem sok magyar játékos életében adatott meg, hogy playoff meccsen lépjen pályára a GFL-ben. Sajnos azonban hamar kiderült, hogy talán nem életem legbölcsebb döntését hoztam meg, hisz rögtön az első kickoffom után nekem kellett tackle-t csinálni a visszahordón és fogalmazzunk úgy, hogy volt már kellemesebb élményekben is részem életem során. Sajnos itt kiderült, hogy hiába a sok fájdalomcsillapító, csak limitáltan tudok a csapat rendelkezésére állni. A meccsen egyébként a 2 legveszélyesebb elkapójukat viszonylag sikeresen vettük ki a játékból, viszont emiatt a 3. és 4. számú elkapókra általában csak linebacker jutott, és ezt a mismatchet egész meccsen ki tudták használni. Bár a második félidőben egyszer még szorossá tudtuk tenni a meccset, a comeback nem jött össze, így számunkra ért véget a 2019-es szezon. (A Drezda számára a következő hétvégén az elődöntőben.)

Ha összegezni kell a szezont, tulajdonképpen elégedettek lehetünk, hisz 3 vereség után 6 meccset nyertünk zsinórban, magabiztosan jutottunk a rájátszásba, és még a nagy rivális Frankfurtot is elvertük, megszerezve így a jogot legalább egy évig arra, hogy Hessen tartomány legjobbjainak hívjuk magunkat.

Saját teljesítményem is kielégítő volt, új pozícióban kaptam szerepet és a különböző felállásokban elég sokat linebackerként szerepeltem és álltam meg a helyem. 3 igen emlékezetes play is fűződik a nevemhez, egy meccsnyerő tackle a 2 yardos vonalon, egy meccset lezáró interception és a szezon egyik legnagyobb ütése. Persze nem minden volt fenékig tejfel, hiszen idén 4 mezőnygólt is kihagytam, így nem tudtam megvédeni a GFL legjobb rúgója címemet.

Jelenleg a Frankfurt-Budapest járaton ülök, gondolkodva azon, hogy mit is tartogat számomra a jövő. A gerincproblémák miatt sajnos idénre a válogatottság nem jön szóba, illetve az is kérdéses, hogy mikor és milyen formában léphetek újra pályára.

Egy Európában szinte példátlan hosszúságú import karriert futottam be (ha jól tudom, egyedül Boti jár előttem importként eltöltött évek számában), és úgy érzem sikerült öregbítenem a magyar amerikai football hírnevét külföldön. Bár gyűrűt nem sikerült szereznem az 5 év alatt, de sok emlékezetes sikerből tudtam kivenni aktívan a részem. Játszottam elkapót, voltam csapatkapitány és playcaller, összerugdostam vagy 300 pontot, elcsentem pár labdát, voltam meccs MVP, sikerült vagy két teljes mondatot megtanulni finnül és svédül :D Lesz mit mesélnem majd az unokáimnak!

A folytatás, mint mondottam vala, kérdéses, de minden erőmmel azon leszek, hogy a jövőben láthassa még a közönség pályán a Batman festést rózsaszín fejpánttal.

Addig pedig Winston Churchillt idézve: "Nem ígérhetek mást csak vért, verítéket és könnyeket."

Remélem jól szórakoztatok az írásaimon és köszönöm, hogy elolvastátok őket. (Vagy megnéztétek a képeket, az is valami!)

Season highlights