Hogy is kezdődött mindez...

2016-ban, amikor a Miskolc Steelers játékosa voltam, a sokak által ismert Europlayers oldalon megtalált a Kijev Patriots, hogy kell nekik egy nagyfiú. A vége fele tartott már a HFL bajnokság, a meccsek időpontja sem ütközött egymással és kiköltöznöm sem kellett volna, csak meccsekre járni, így a csapattal nem láttuk akadályát annak, hogy ott játsszak.

Ahogy a bajnokság ment, úgy a középsuli sem állt meg, ha meccs volt szombaton, pénteken az osztályfőnököm már tudta, hogy az utolsó óráról mennem kell, mivel békéscsabai vagyok, és el kell érnem a gépet. Békéscsabáról utaztam Kijevbe, mint Miskolcra is. Itt jön a kérdés „Hát hogy edzettél velük?”...sehogy, meccsek előtt volt egy kis (ahogy szokás mondani) walkthrough, ami nem sok, de a légkör csapattá kovácsolt minket, máig is tartjuk a kapcsolatot a volt csapattársakkal.

Első meccset be is húztuk 28-0-ra, utána természetesen a jól megérdemelt ünneplés. Sajnos utána több meccset nem nyertünk, elég gyenge szezont zártunk, de így is hatalmas élmény volt.

Kijev hatalmas és szép város, két évvel a forradalom után voltam kint, úgy látszott túl vannak rajta, mégis érezni lehetett a feszültséget a levegőben, katonák és toborzó plakátok mindenhol „Gyere a Krímre biztos fizetés” címmel... Szürreális élmény volt.

Első utazásomkor a reptéren ki is szedtek a tömegből, el vittek egy teli kamerázott szobába 2 határőrrel és enyhén szólva kihallgattak, miért is jöttem Ukrajnába. Magam is meglepődtem, milyen nyugodtan kezeltem a szituációt és egy kalandnak fogtam fel.

A kevés csapatnak köszönhetően sajnos csak 4 meccsből állt az egész szezon plusz a döntők, ahova mi nem jutottunk be. 1 győzelemmel és 3 vereséggel a bajnokság számunkra – és az első külföldi szezonom is – véget ért.

A következő blogomban a tavalyi finnországi szezonomról írok majd, ami betekintést nyújt majd az igazi import világba.