Sziasztok! Újra jelentkezem innen Finnországból.

Az utolsó bejelentkezésem óta eltelt gyakorlatilag a teljes szezon, viszont annyira szaladtak a napok, hogy nem értem el addig, hogy írni tudjak, de most pótolom. Ugye májusban írtam legutóbb, amikor épp megkezdtük az évet.

Az első hazai meccsünket, ahogy az elvárás volt, meg is nyertük, de az azt következőket sorra buktuk. Néha sikerült egy-egy meccset behúznunk, de szerintem kimondhatom, hogy senki nem erre számított.

Talán ott kezdtünk el lecsúszni, amikor egy incidens miatt néhány importjátékos úgy döntött júniusban, hogy hazautazik. Sajnos ez eléggé rányomta a bélyegét a továbbiakra, ugyanis az ő helyüket már nem nagyon tudtuk betölteni, de nem adtuk fel. Folytattuk a munkát a mindennapos edzéseket, de az eredmények nem jöttek, ráadásul miután a Saints ellen 6-0-ra kikaptunk, a vezetőedző úgy döntött, hogy elég volt neki és nem folytatja tovább. Itt már mindenki elgondolkozott, hogy valószínű ebben az évben már sok mindent nem fogunk elérni, de nem tört meg minket.

Kineveztük főedzőnek a Defensive Coordinator-t, de két hét után ő is távozott családi okok miatt. Két hónap alatt a csapat majdnem a felére csökkent ezáltal, jöttek a sérülések, ahogy ez lenni szokott. Itt már a profizmus feeling átment családias hangulatba, amit igazából azért nem bánok, mert ez még jobban összekovácsolt minket. Azáltal, hogy nagyjából már mindenkinek megvolt a helye a csapatban, a versenyszellem kicsit alább hagyott, ami miatt jobban megismertük a másikat. Már nem csak egy "importnak" éreztük magunkat, hanem családtagnak. Edzéseken ahelyett, hogy egymás ellen bizonyítottunk, elkezdtünk segíteni egymásnak, a pályán és azon kívül is. (Gondolok itt arra, ha valaki például lelkileg szétcsúszott.)

A svéd bajnokság közben véget ért és néhány játékos átjött hozzánk játszani. Velük próbáltunk minden hiányzó területet lefedni a csapatban. Én elkezdtem edzeni a védelemben Defensive Tackle és End pozícióban. Hozzáteszem, előtte soha életemben még csak edzésen sem próbáltam meg ezeket. Persze az következő mérkőzésen kiderült, hogy van mit javítani, de egy előnyöm volt a többiekkel szemben, az pedig a sebességem.

Érkezett hozzánk még egy Linebacker az USA-ból, és a maradék 3-4 mérkőzésnek így vágtunk neki. Ebből csak az utolsót sikerült megnyernünk 62-39-re, így a szezont 4-8-as mérleggel zártuk.

Én úgy érzem, mindent megtettünk, sajnos ez idén elcsúszott, de egy pillanatig sem bántam meg, hogy itt voltam. A foci mellett azért figyeltem arra is, hogy élvezzem is az ittlétet. Mivel az időjárás megengedte, volt, hogy barbecue party-t rendeztünk, edzések után a kondiban felpumpáltuk magunkat és egyenesen mentünk mindennap a tengerpartra.

Nagyon sok városban jártam és felfedezhettem az igazi Finnországot, hétvégente a helyi klubokban engedtük el magunkat. Van itt a városban egy másik magyar srác, vele is sokat lógtam. Voltunk sátorozni, horgászni, vagy csak beültünk a kocsiba és nekiindultunk a nagyvilágnak...

Mesélhetnék órákig de a lényeg, hogy fejthetetlen élmény marad számomra ez a pár hónap, és aki azon gondolkodik, hogy kipróbálná, milyen is az import élet az vágjon bele mindenképp, nem fogja megbánni

Végezetül pedig szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki valaha bármilyen formában is támogatott!