A 2018 szezon első meccsét Brüsszelben játszottuk a tavalyi döntős Tigers otthonaban. Egy egész jó minőségű pályán. A Tigers 2017-ben döntőt játszott a BBA-val (Brüsszel Black Angels).
Nagyon szép napos délután volt. Érdekesség, hogy itt mindig kettőkor kezdünk. A meccs egy igazi adok-kapok volt.
Amik megmaradtak a meccsből: az egyik, hogy totál káosz volt. És nem túlzással egyéni teljesítmények pozitív kimenetele volt inkább a meccs, mint csapatmunka. A védelemben kb. senki se tudta, hogy valójában mit is játszunk.
A másik meg a pick-em: 4. negyed, 1 perc van vissza. 22 Strong left Jets left double pass. És persze aláfutottam, mert az isoval post-ot futtattak, és rajta emberfogás lett volna, de ő persze üres volt, meg béna is és elejtette.
A következő playben ugyan ezt tükrözték le. Naná, hogy lehúzom. Köszönöm szépen. Visszahordás közben a saját 20-ról indultam a jobb feléről, és egy tíz yard után keresztbe vágtam, mert sokan voltak előttem, és gondoltam egy falembert csak lefutok. Hát nem!
Innen született meg az év mondása ami a csapat fő szponzorától származik (aki amúgy minden meccsen kint van): „Never run to the sideline!!!”
A pick után mindenki úgy őrjöngött a pálya szélén, és lemenetel közben mondták, hogy nyertünk.
Ezután két hét pihi, szakadó hóban edzések este. Nyami. Tegyünk hozzá, itt csontig hatoló hideg van télen iszonyat csípős széllel.
A második meccs hazai pálya az Antwerpen Argonauts ellen.
A meccs halál unalmas volt safety szempontból, ugyanis triple optiont játszottak diamond és wingback formációból egy amcsi irányítóval. Erre pazarolni a pénzt... Na mindegy.
Ezt a meccset is megnyertük. Ezen a meccsen is volt intersexym. Ellenfél negyvenesén húztam le, és a 3 yardosig hordtam vissza, ahol szereltek. A nagy örömködésben összefejeltem Dustinnal, de úgy, hogy segítség kellett a sisak leszedéséhez, úgy összeragadtak.
Két hét pihi. A harmadik meccs Oostendben a Pirates ellen power I formations heavy run offense.
Ezen a meccsen szélső LB-t játszottam egy 4-2-5-ös rendszerben az erős oldalon.
11.5 tackle
1 FF
Vereség!
És persze a legfontosabb Jaycen a futó a Purdue-ről. Non contact injury. Achillesz-szakadás.
Negyedik meccs:
BBA, a bajnok. Jó pár éve veretlenek. Erős fegyelmezett csapat. Kikaptunk. Egyetlen dolog ami megmaradt, hogy az urat akit blokkoltam punt return-nél kapott 15 yard büntit, mert a sisak rácsokat ütötte ököllel!? Hát normális ez? De komolyan, mi az erősebb a csont vagy a titanium?
Waterloo Warriors.
Harminc másodperc volt vissza!!!! Nyerésre álltunk. Sima I formation, a baloldali elkapó egy post-ot futott, a corner lemaradt. Labda a levegőben, pont kettejük közé érkezik.
Ez az enyém... Felugrok érte, a következő pillanatban a földön ülök egy a bal bokám és nem tartja magát. Mindenki jön kérdezni, hogy mivan!? Mondom nekik még nem tudom, az adrenalintól és a „sokk”-tól. Csak nem tartja magát.
Ráállni nem tudok. Segíteni akarnak, de azért leugrálok. Jaycen már röhög és dobálja be a mankót mint rock koncerten a csajok a bugyit.
Egyből orvosi ágy, Annalies nézegeti a lábam igazándiból nem fájt semmit, csak ha mozgatta, akkor „sercegett”. Mint mikor a csapágyba homok kerül.
Kórház... Röntgen... Fibula törés nem mozdult el. Az úriember, aki elvitt a kórházba Baart edző, aki a csapat orvosa, D-line edzője, magánéletben gyógyszeres és gyógyszertára van. Szerencsére ismeri a közeli kórház és első osztályú szokker csapat lábszakiját. Másnap 30 perces műtét után fel is ébredtem hat csavarral a bokámban. A szezon további részében az országban oktattam juniorokat. Országos program keretében. Illetve mint védő koordinátor „jeleskedtem” a csapatnál, a döntőig ugyan elmeneteltünk hála Jaycen tudásának, a csapat - mondjuk úgy - kitartásának, ugyanis a maradék 4 meccset (2 alapszakasz, elődöntő, döntő) kb. nulla cserével játszották végig a fiúk.
Mondjuk azért a csapat nagy pluszt kap a másik 4 amerikai játékostól, akik katonaként szolgálnak a közeli bázison.
Jason Jackson #11 a.k.a Jax QB/WR
Damon Ellison #10 a.k.a. Juicy WR
Dustin Townsend #21 a.k.a Dustykid LB/ S
Rodger Smith #30 a.k.a Rog DE
A srácokról azt tudom elmondani, hogy képzeljétek el a magyar importokat, akikkel találkoztatok, és adjátok hozzá a katonai „karbantartást” értem itt a nutrions, és a fizikai felkészítést. Ugyanis az amerikai hadsereg erre nagyon nagy hangsúlyt fektet. Emellé fegyelem és acél idegek.
A döntőt sajnos 55-0-ra elvesztette a csapat a BBA ellen, hazai rendezés mellett így talán még fájóbb volt. De mit ne mondjak nagy leégés volt. De ez már a múlt. A tavalyi szezon érdekessége, ha ez nevezhető a szezon részének, a Tomorrowland-i kirándulás volt, ahol megismerkedett Jaycen barátaival, akik szintén ideutaztak és egy meghatározó élmény volt, főleg, hogy egy egész hétvégéig olyan emberekkel voltam körül véve:
Brandon Conette, jelenlegi New Yorker Lions, korábbi rekorder Duke University QB (https://instagram.com/bcon_7?igshid=1ri5wd1sta4w4)
Adam Conette, Brandon öccse a Helsinki Roosters #1 elkapója és junior program edzője (https://instagram.com/adamconnette?igshid=nztje0gozvru)
Iiro Luoto, Helsinki Roosters O-lineman, korábbi Jets játékos (https://www.helsinkiroosters.com/iiro-luoto-eli-sinne-ja-takaisin-osa-ii/)
Curtis Slater, Helsinki Roosters DB, korábbi USA TEAM kerettag (https://instagram.com/topshelfislife?igshid=1x64r6lvdcsau)
Curtissel szerencsére sikerült edzenem is előtte egy hétig, ami igen fontos momentuma volt az életemnek, ugyanis sose volt lehetőségem ilyen magasan képzett DB-től tanulni, ellesni tippeket, trükköket, illetve kondíciós gyakorlatokat.
Egy szó mint száz, ne habozz, merj álmodni. Tervezz és hajtsd végre. Néha pedig csak ússz az árral!
