Telnek-múlnak a hónapok, ezzel együtt a szezon is rohamosan halad.

Tegnap döbbentem rá, hogy már csak 3 alapszakasz meccs van, és hamarosan vége ennek a kalandnak. Hullámzó teljesítmény továbbra látható a csapaton és a sérülések is gátolnak minket. Persze voltak visszatérő emberek, nem is kevesen, és talán kezdünk kikászálódni a gödörből, de nehéz.

Az utolsó előtti meccsünk nagyon fontos volt, ha azt megnyertük volna, akkor már bent lennénk, de sajnos nem így alakult. Aznap voltak problémák a fejekben, és nem csak a játékosokéban, hanem az edzőkében is. Talán a hosszú fárasztó út tette ezt velünk, nem tudom, de ez már nem számít. Aznap 14-10-re kikaptunk. Úgy, hogy volt egy visszafújt TD, és az ellenfél endzone előtt egy elvesztett labdánk, ha ezek meg lettek volna, akkor most más lenne a helyzet. Sajnos akkor csak 50%-ban ment a csapat.

De ez már a múlt, kár ezen rágódni, menni kell tovább, ameddig csak lehet. Következő néhány hétben minden eldől.

Utolsó meccsen nagyon jól mentünk, úgy, hogy utólag videózáson kiderült, rengeteg hibát követtünk. Valami újra elkezdett mozogni a csapatban, mind mondtam, kezdünk kikászálódni a gödörből. De ennek ellenére a következő kettő meccs nem lesz valami könnyű. Én mindig próbálok a lehető legpozitívabb lenni, csak hogy ha ilyen nagy nevekről van szó, mint Blue Stars, vagy Black Panthers, nehéz annak lenni. De egyvalamiben biztos vagyok: én megpróbálok a lehető legjobb tudásom szerint játszani, és a lehető legtöbbet segíteni a csapatot, hogy meg legyen a playoff.

Ja és még valami: még mindig nagyon élvezem ezt a kalandot és még mindig imádok import lenni, nincs ennél jobb munka a világon!