Nem hittem volna, hogy valaha elmondhatom magamról hogy profi játékos vagyok. De az élet néha furcsa dolgokat csinál.

Amióta ezt csinálom, kettő dolog lebegett a szemem előtt - ebből az egyik, hogy külföldön játszhassak. Kemény, fárasztó munka vezetett ide, de megérte.

Tavaly szeptemberben írtam alá a szerződést, attól a pillanattól fogva tűkön ülve vártam az utazást. És végül január 19-én megérkeztem Marseille-be hatalmas izgalmak között. Idegesség és kíváncsiság, meg persze félelem volt bennem. A legnagyobb probléma, amitől nagyon féltem, az a nyelvi hátrányom. Sajnos nagyon gyenge az angolom, de ezen folyamatosan próbálok javítani, ami már látszik. Ennek ellenére bátran vágtam bele ebbe az útba. Az edzők akikkel először találkoztam, nagyon barátságosak voltak velem, nem zavarta őket a hátrányom.

Nem csak én érkeztem aznap, miután összeszedtük a csapatot, végre elindultuk Montpellier-be. Szállásunkról csak annyit tudtunk, hogy privát szobánk lesz wifivel, de arra senki nem számított, hogy egy 3 csillagos szállodába fognak minket rakni. Miután végre elfoglaltam a szobámat és sikerült megemésztenem hogy itt vagyok, hatalmas megkönnyebbülés és boldogság uralkodott el rajtam.

A következő napok a város felfedezéséről és információk gyűjtéséről szólt, hogy mikor van edzés, hol van a kondi stb. Első edzésen nagyon ideges voltam, mert nem tudtam menyire lesz kemény az itteni szint. A srácok a csapatban nagyon befogadóak voltak velünk. Nagyon jó hangulatú edzések vannak, sok nevetés, baromkodás között rengeteget dolgozunk, ami szerencsére meglátszik a pályán. Felmérésekből nincs hiány, mindent megnéznek: futás, ugrás, maximális terhelés stb. Nagyon profi körülmények között tudunk dolgozni. Nem csak a pályán, hanem pályán kívül is, mert van egy nagyon jól felszerelt csapatkonditermünk, ahová igaz járnak civilek is, de a csapat edzőtermi edzője tulajdonában van; posztokhoz megfelelő edzéstervet kapunk.

Sajnos az első meccsünk elmaradt a hatalmas vihar miatt, azt hiszem mondani se kell, milyen érzéseim voltak aznap. De sokat nem kellet várni a bemutatkozásra, mert utána lévő héten már jött a következő. Amit nagy arányban nyertünk, így győzelemmel kezdhettem az itteni szereplésem. Sokat nem kellet várni a következő győzelemre, így hosszú idő óta mondhattam el, hogy csoport második helyén áll a csapatom. Sajnos egy csúnya vereségbe belefutottunk, de ennek ellenére nagyon jó és izgalmas meccsnek mondom, mert minden percét élvezem ennek a sportnak. Azóta már újabb győzelmünk volt, de ennek ellenére a csoport harmadik helyén vagyunk.

Minden percét élvezem ennek a kalandnak és mindig nagyon várom a következő meccset. Úgy érzem, mostanra már alapember lettem a csapatban, mert míg eddig csak a offense oldalon kaptam szerepet, most már defenseben is játszok. Igaz ott csak kényszerűségből, mert sok sérültünk van. De nem mondható, hogy csak azért, mert nincs más, mert eléggé nagy csapat vagyunk létszámban.

Röviden, tömören: imádom ezt csinálni, ez életem kalandja.