Hol is tartottam? Nyári szünet, sikeresnek mondható debütálás a TV-ben szakértőként, majd újra Ferihegy és vissza Marburgba.

Alighogy visszatértem, rögtön a buszon találtuk magunkat, hiszen az osztrák határ mellett Kirchdorfban kellett pályára lépni. Egy kellemes 9 órás buszút és egy alvás után közepesen fáradtan sikeresen vettük az akadályt. 41-28 arányban győztük le a bajor csapatot, külön öröm, hogy az én interceptionöm zárta le a találkozót.

A hosszú buszos utak szerelmeseinek egy újabb csemege következett, mert következő héten Ingolstadtba látogattunk, ami egy 7 órás trip. Bár komolyabb ellenállást fejtettek ki, mint az első meccsen, győzni nem tudtak. 2 mezőnygóllal és a szezon egyik legemlékezetesebb ütközésével vettem ki a részem a 40-33-as sikerből.

Zsinórban 6 győzelemmel egészen a tabella 3. helyéig küzdöttük fel magunkat.

Következett a 47 meccse veretlen Schwäbisch Hall. Hagyományosan szoros meccseket játszik a Mercenaries velük és ez most sem volt másként, azonban a sikerszériát nekünk sem sikerült megtörni. 42-36 arányban ismét az Unikornisok győzedelmeskedtek. Egészen megizzasztottuk őket, de nem véletlenül ők Európa legjobb csapata, kegyetlenül használták ki a hibáinkat.

A sorsolás miatt 4 héten belül játszottuk a 3 legtávolabbi meccsünket, ami mondhatni egy gonosz tréfa, de nem volt mit tenni, szombat reggel 4-kor újfent buszon ültünk, hogy meglátogassuk Allgäu városát.

Az utazás erősen rányomta a bélyegét játékunkra, bár a védelem az első félidőben nem engedett pontot, a másodikban felőrölték az erő futásaikkal a védelem ellenállását és az offense csak a 4. negyedben kezdett magára találni. Bár volt egy sikeres onside kickünk, ami után 3 pontra zárkóztunk, másodszorra már nem sikerült összeszedni a pattogó disznóbőrt, így a meccs egy 22-19-es vereséggel ért véget.

A rájátszás bebiztosításához egy győzelem hiányzott, amit a München Cowboys csapata ellen sikerült is megszerezni. A sérülésektől megtizedelt tehenészeket egy könnyűnek mondható meccsen 52-0-ra győztük le. Gyakorlatilag semmilyen ellenállást nem fejtett ki ellenfelünk, a kérdés csak a pontarány volt.

Egy héttel később az Allgäu Comets elleni visszavágóra került sor. Egy parázs hangulatú meccsen sikerült revansot vennünk a bajor csapaton. 4 kiállítás és egy súlyos sérülés is volt a meccsen, aminek a végén 36-15 arányú győzelemmel hagyhattuk el a pályát.

Ezzel bebiztosítottuk a rájátszást erő 3. helyet a csoportban, így egy bye week után tét nélkül léphetünk pályára a Frankfurt Universe ellen.

A találkozó inkább hasonlított egy előszezon meccsre, mint egy ki-ki párharcra. Az első félidő után gyakorlatilag minden kezdő játékos pihenőt kapott, elkerülendő a felesleges sérüléseket. Természetesen azért a Hessen legjobbja címet mind a két csapat meg akarta szerezni, amit végül nekünk sikerült! Ez persze nem egy valós díj, de legalább egy évig lehet bosszantani vele az ellenfelet, ami mindig jó.

Így zajlott az idei alapszakasz, ami után kezdődhet a playoff. Drezdába látogatunk szeptember 22-én, hogy kivívjuk az elődöntő jogát és életben tartsuk a bajnoki álmokat.

Közben jómagam hazalátogatok a válogatott táborba 2 napra, hiszen ne feledjük, hogy fontos Európa-bajnoki mérkőzések várnak a nemzeti csapatra októberben.