Az előző bejelentkezésem óta sajnos kicsit több idő telt el, mint amennyit terveztem, de elég mozgalmas időszakon vagyunk túl itt Marburgban.

Az áprilisi edzőtábor után belevágtunk a szezon érdemi részébe. Az első meccsen rögtön a regnáló bajnok ellen léptünk pályára, és egy kiadós elázás mellé egy jelentős vereséget is kaptunk ajándékba. Bár jól kezdtük a meccset és a félidőig fej-fej mellett haladtunk a bajnokkal, a második félidőben a Schwäbisch Hall kihasználta a hibáinkat, és jelentős előnyre tett szert, amit meg is tudtak tartani a lefújásig.

Természetesen a bajnoktól kikapni nem szégyen, de ami utána következett, abban már van szégyellnivaló bőven. A tavaly éppen csak bent maradt Stuttgart Scorpions otthonába látogattunk, ahol borzasztó játékkal ismét vereséget szenvedtünk. A csapat mind támadó, mind védő oldalon komoly hibákat vétett, és ezt kegyetlenül ki is használta ellenfelünk.

Sebeinket nyalogatni azonban nem volt idő, hisz rögtön utánuk a tavalyi 2. helyezett Frankfurt Universe érkezett vendégségbe. Talán a védelem az addigi legjobb meccsét produkálta és 3,5 negyeden pontot sem engedtünk az ellenfélnek, ennek ellenére nem ünnepelhettünk győzelmet a végén, hisz így is 20-14-es vendég győzelemmel ért véget a találkozó.

Mondhatni tragikusan kezdtük a szezont, de éreztük, hogy ennél sokkal többre hivatott a csapat, és még intenzívebben kezdtünk el készülni a következő ellenfélre.

Újfent csak otthon a Kirchdorf Wildcats csapatát fogadtuk. Kimondottan közönségszórakoztató meccsen sikerült győzelmet aratnunk, mind a két offense rekordokat döntött, míg a védelmek hát finoman szólva is asszisztáltak ehhez. A mi futónk egy 99,5 yardos futott TD-t produkált, ami GFL rekord, míg az ellenfél elkapója 360 yardot kapott el egymaga. A mérkőzés legfontosabb játékában is őt játszotta meg a kirchdorfi irányító a labdával 2 másodperccel a meccs vége előtt, azonban sikerült utolsó emberként egy tacklet csinálnom rajta, ezzel megőrizve az előnyünket.

Üröm az örömben, hogy a meccs után a csapat megvált Dale Heffron vezetőedzőtől, akinek személyesen nagyon sokat köszönhetek.

Új vezetőedző hivatalosan nem is lett kinevezve, így fogadtuk Ingolstadt legjobbjait a következő héten, akikkel gyakorlatilag felmostuk a padlót. Az autógyári csapat mintha nem is akart volna játszani úgy tűnt. Egy nagyon sima meccsen nyertünk, és kúsztunk egyre előrébb a tabellán.

Ezután következett Marburg mumusa, a Münich Cowboys csapata. Utoljára 2012-ben sikerült Münchenben legyőzni a derék tehenészeket, azonban idén ezt az átkot sikerült megtörni, és egy közepesen magabiztos sikerrel indulhattunk haza a bajor fővárosból. 3-3-re javítottuk a mérlegünket, és immáron a rájátszást érő 4. helyről várhattuk a folytatást egy hét pihenő után. A szabad hétvégéken van lehetősége mindenkinek kicsit ellazulni és újratöltődni, valamint élvezni a Németországban oly népszerű maláta italt, hogy aztán újult erővel folytassuk a munkát.

Ahogy egész Európában, így itt is beköszöntött az igazi nyár és kánikula. 37 fokban rendeztük meg a Stuttgart elleni visszavágót. A bemelegítés kezdetén is már patakokban folyt mindenkiről a víz és jelentem ez csak rosszabbodott, miután fel kellett ölteni a vállvédőket is. Komoly motivációt adott a csapatnak, hogy visszavágjunk az első meccsen elszenvedett vereségért. Ez meg is látszott a csapat teljesítményén, és az első perctől ellentmondást nem tűrően kezdtük el módszeresen felőrölni az ellenállást. A vége egy tekintélyt parancsoló 52-14-es győzelem lett, megmutatva, hogy komolyan kell számolni velünk.

Így érkeztünk el a nyári szünetig. Tragikus kezdés után zsinórban 4 győzelemmel rájátszást érő helyen vonulunk pihenőre. 2 hét kimenőt kaptunk, ami jobbkor nem is jöhetett volna, hogy a sérüléssel bajlódó játékosaink illetve saját öreg csontjaim is újra bevethető állapotba kerülhessenek.

Bár az idő repül, így is még csak a szezon felénél tartunk 3 hónap után, és ha valóban el akarjuk érni a kitűzött célokat, továbbra is az előző 4 hét lendületét megtartva kell játszanunk.

Bár jó lesz pár hetet otthon eltölteni a szünet alatt, biztosíthatok mindenkit, hogy a cél az, hogy október 7-e után térjek csak haza lehetőleg egy jelentős méretű gyűrűvel a kezemen.